A Karra együttes 2005-ben alakult a Hargita megyei Szentegyházán. Két év után a csapat feloszlott, mert a tagok szétszéledtek. Pál Tamás 2008 áprilisában nekifogott a banda újraszervezésének. A kezdeti tagcserék után kialakult a zenekar jelenlegi felállása: Pál Tamás (ének, gitár), Eke Zsuzsanna (ének, vokál), Vlădăreanu István (basszusgitár), Csapó Huba (dob) és Pál Attila (hegedű). Az „új Karra” a VIII. Székelyföldi Rockmaraton második napján sikerrel mutatkozott be. A csapatról Pál Tamást és Csapó Hubát kérdeztük

– Milyen műfajba soroljátok az együttest?

Pál Tamás: Folk-rockot játszunk, de elhatárolódunk a nemzeti rocktól.

– Ki a zeneszerző és a szövegíró? Tematikailag mi jellemzi a zenéteket?

P. T.: Én írom a zenét és a szövegeket. A zenénkkel a lényegre próbálunk rámutatni. Kicsit érdekes megfogalmazni... Meg akarjuk találni azt a „magot”, amely mindenkiben ott él. Egy ősi, ösztönző valamit, ami túlmutat a felszínességen. Rá akarunk hangolódni a lélek ritmusára és át akarjuk adni ezt a lüktetést. Távolból nézve közelítünk, és tulajdonképpen próbáljuk megszólítani a bennetek meg nem születette érzéseket.

– Megértik és befogadják ezt a zenekedvelők?

Csapó Huba: A zenénk hat az emberekre, de nehezen emészthető. Nem slágereket futtatunk, a divat nem mérvadó számunkra. De aki befogadja a zenénket, azt tartósan „megfertőzzük”. A fizikai hanghullámok tudat alatt érzelmekké alakulnak át. A mi hanghullámaink elég erősek, nem igazán lehet reakció nélkül hagyni hallgatóinkat.

P. T.: Ebből következik, hogy a mi esetünkben nincs köztes réteg. Vagy pocséknak tartják a zenénket, vagy megszeretik, de semlegesek nem maradhatnak vele szemben.

– Miyennek éreztétek a szejkei fellépést a színpadról? Ugródeszka vagy csak villogás volt a csütörtöki koncert?

P. T.: Felléptünk korábban Pécsen és Nagykanizsán is. Mindkettő nagyobb ugródeszka volt, mint a szejkei. De ilyen közönségünk még sosem volt. Öröm volt zenélni, öröm volt a visszatapsot hallani és újra eljátszani egy számot. Külön köszönet a hangosításért. Minden hangszer kiválóan megszólalt, és annak ellenére, hogy éjjel léptünk fel, és a nagy zenekarok után csak amolyan „levezető” zenekar voltunk, egyáltalán nem éreztünk semmilyen hanyagságot a technikai stáb részéről. A legjobb közönségünk volt a szejkei.

– Kolozsvári fellépés?

P. T.: Úton van. Még nem koncerteztünk Kolozsváron. De a menedzserünk, Martinka János – aki egyébként az Erdélyi Rendezvényszervező Iroda elnöke – valószínűleg egyszer csak előáll egy kolozsvári koncert lehetőségével.

– Mennyire szűk vagy tág a zenéteket befogadó tömeg?

P. T.: Ez nem izgat minket különösebben. Mi játszunk, a többi rájuk van bízva. Hajt minket egyfajta küldetéstudat: kiaknázni a legmélyebb rétegekből azt, amit el akarnak hallgatni. A zenénkkel gyógyítani akarunk: gyógyítani magunkat, és persze gyógyítani a zenénket befogadó hallgatóságot. Hogy ki mennyire kapható erre? Ahogy a Biblia is mondja, „akinek van füle, hallja”. Amíg ütjük a dobokat, pengetjük a húrokat, szóra bírjuk a hegedűt és énekelünk, addig hallani fogják a zenénket. És aki megérti és megemészti, az jól érzi magát a Karra „zeneKARRA””!

 

Az interjú készitője a Szabadság napilap munkatársa és a 2009. július 14. -ei lapszámban volt publikálva. Forrás: szabadsag.ro